Felástad ősszel a dáliagumót? Nem akarod megkóstolni? Állítólag igazi ínyencség, és még egészséges is. A dália gyógyhatásait már az aztékok is ismerték. Itt az ideje, hogy te is megismerd!
A dália Mexikó és Közép-Amerika őshonos növény, melynek mintegy 27 faja a Mexikói Felföldön virult háborítatlanul. Ezt a gyomosító növényt mi európaiak talán kiirtanánk, de az aztékok a spanyol hódítás körüli időkben elkötelezett kertészek voltak, az uralkodó osztály kedvteléseként. Nem csak virágoskerteket, de gyümölcsösöket, gyógynövény – és fűszerkerteket is létrehoztak, és felfedezték a dália gyógyhatásai is.
Azték eredetének állít emléket az XXL Aztec nagy virágú törpedália fajtasorozat. Szegélyként és cserépben is megállja a helyét.
Montezuma, az utolsó Azték uralkodó, mielőtt Cortez fogságába esett volna, sok kerttel rendelkezett. Ezek közül is a legszebb Huaxtepec trópusi kertje volt, Hauxtepec a tengerszint és a főváros között magasságban helyezkedett el, ideális éghajlata kedvező volt a trópusi növények számára. Ide gyűjtötték a környéken talált összes mutatós vagy hasznosnak ítélt növényt. Minden új faj megjelenését ceremónia övezte, a földlabdával együtt begyűjtött növényeket szépen, díszes anyagba csomagolták. Papjaik pedig állatáldozatok vérével öntözték meg a földet, ahová a növényeket ültették. A kertet Cortez is megcsodálta.
Díszítő dália Európában
Fülöp király 1570-ben Francisco Hernandezt küldte Mexikóba, hogy tanulmányozza az ország természeti erőforrásait. Hernandez 7 évet töltött Mexikóban, és leírt többek közt egy dáliára hasonlító növényt. Hernandez egyik kísérője készített néhány rajzot is a dáliákról, amit 1651-ben publikáltak., bemutatták a dáliákat, ezeket az egyszerű virágú, nyílt közepű virágokat. Legközelebb 1789-ben említik újra a dáliákat (Nagy Francia Forradalom kezdetének idején), amikor is Mexikóváros botanikuskertjének igazgatója dáliagumókat küldött Antonio Jose Cavanilles számára, aki a spanyol királyi kerteknél dolgozott, korának híres spanyol botanikusaként. Cavanillese ezekből a gumókból három új formát nevelt fel, amelyek a Dahlia pinnata, D. rosea, and D. coccinea voltak. Ő volt az, aki elnevezte a növénynemzetséget Andreas Dahl svéd botanikus tiszteletére dáliának (Dahlia). Az 1880-as évek elején egész Európában elterjedtek a dáliák. Hamarosan a kertészek tevékenysége nyomán megjelentek a teltvirágú dáliák, a legkülönbözőbb színekben. 1872-ben újabb dáliagumókat indítottak útjukra Mexikóból Hoillandiába, de mire megérkeztek, kiderült, hogy csak az egy marad közülük életben, egy ragyogó vörös, visszacsavarodó szirmú faj (D. juarezii), amely azonnal felkeltette a kertészek érdeklődését, és újabb nemesítésre ösztönzött. Igy született meg az első modern dália hibrid 1929-ben a D.pinnata és a D. coccinea keresztezésével.
Az 1800-as, 1900-as években ezrével születtek az új fajták, 1936-ban már 1400 új fajtája létezett. Így lett a dália a leg fajtagazdagabb növény, amely mind színében, mind formavilágában az egyik legváltozatosabb dísznövényünk. Az egyetlen, amit nem tudtak előállítani az a kék dália, pedig 1826-ban 1000 fontot ajánlottak fel a sikeres nemesítő számára. Ám a kék dália még most is várat magára. Manapság világszerte 46. 000 fajtát tartanak nyilván. A dáliát 1963-ban nyilvánították Mexikó nemzeti jelképének.
A dália, mint gyógynövény
Részlet a Badianus kéziratból, Forrás: https://www.wrf.org/
A spanyol hódítást követően sok európai érkezett Mexikóba, ahol többek közt iskolákat alapítottak a fiatalok számára. Az első fiúiskola 1536-ban nyitotta meg kapuit. Rájöttek, hogy az aztékok gyógynövényismerete felülmúlja az európaiakét. Az egyik tanítvány, egy Xochimilco-ból származó fiatalember, aki a Juannes Badianus nevet kapta, latin ismeretek elsajátításában tűnt ki, és kertészeti ismereteit tette közkinccsé az európaiak számára. Ő és egy másik fiatalember, Martinus de la Cruz, akinek gyógynövényismerete volt kiemelkedő, és orvosi képzésben részesült, közösen írták meg az első gyógynövényekről szóló könyvet: Badianus Kézirat, Azték Füveskönyv 1552 (The Badianus Manuscript, An Aztec Herbal of 1552). A kéziratot Martinus írta meg, és Badianus fordította latinra. A könyv 400 évig hevert elfeledve, csak 1931-ben fedezték fel a vatikáni könyvtárban. Emily Emmart részletes előszóval ellátva adta ki újra. (Fakszimile, azaz hasonmás kiadás). A Badianus Kéziratban található az első dáliaábrázolás. Bár az ábrázolás stilizált, több bélyegjegy beazonosítása alapján megállapítható, hogy az ábrázolt növény a dália nemzetséghez tartozik. A leírásban a növény szárát tartották a legfontosabb növényi résznek. Valószínűleg ebbe a gumót is beleértették. Egyes fajták annyi vizet tárolnak a szárukban, hogy szomjoltásra is használták. A köveket átfonó gyökerek Emmart kutatásai szerint azt mutatják, hogy a növény sziklás, köves lejtőkről származik. A dália szárát más gyógynövényekkel együtt húgyúti elzáródás kezelésére használták Emmart szerint.
Jelentéktelen virága miatt az aztékok inkább étkezési célokra használták keményítőben gazdag, burgonyára emlékeztető gumóit. Hernandez is említést tesz a dália ehető gumóiról, enyhítiti a gyomorfájást, csökkenti a gyomorsavat, vizelethajtó, izzasztó, székfogó, tumorgátló – írja Spanyolországban kiadott publikációjában. Bár az 1700-as évek Európájában a dáliát már főként dísznövényként tartották számon, említésre méltó, hogy az inzulin felfedezése előtt dáliagumóból nyert kivonatott etettek a cukorbetegekkel. A gumó jelentős kálium, B2- és B6 vitamin forrás is egyben. Frissen szedve sokszor kesernyés, kicsit zeller ízű, ropogós, de tárolás során édeskéssé válik. Bizonyítékok vannak arról, hogy a történelmi időkben Mexikóban a D. coccinea és a D. pinnata gumóit fogyasztották. A gumó fogyasztása manapság megint divatba jött Európában, és sokan termesztett dáliájuk ősszel felásott gumóit fogyasztják hámozva nyersen, bundázva, grillezve, párolva, pürésítve. Állítólag mindegyik fajta gumójának kicsit más az íze, de mind ehető, többek közt a Thomson and Morgan is így ajánlja dáliáit.
Egy svájci cég a 6 legjobb, fogyasztásra legalkalmasabb szelekcióval állt elő pár éve. Ez az ínyenceknek kitalált kettő az egyben (szép is és finom is) DeliDália sorozat.
- a bakszakállra emlékeztető ízű Hoamatland
- a spárgára emlékeztető ízű Black Jack
- a köményre és zellerre emlékeztető ízű Kennedy
- a leghosszabb főzési idejű, zöldséges ízű Sunset
- a petrezselymes ízű München
- a savanykás, fgüstös ízű Fantastic
Hoamatland; AfroBrazilian: Aleksandrs Balodis, CC BY-SA 4.0, via Wikimedia Commons
Ebben a cikkben említünk néhány jellegzetes virágú dáliahibridet: Dália virágoztatása.
További cikkeinket itt találod: https://kertlap.hu/dalia/
Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás
Kövess minket a Facebook-on!